A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vers. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vers. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. április 1., hétfő

Hajrá!


Melyik ajtón lépsz be, dicső lovag?
Hol találsz arra, aki vagy?
Mi rejtezik a bejárók mögött?
Vagy lehet, már el is költözött?


Melyik ajtón lépsz be, dicső lovag?
Harcolsz-e majd vagy túl gyáva vagy?
Elég lesz-e a kardod magában?
Hiszel-e még a szíved szavában?


Melyik ajtón lépsz be, dicső lovag?
A támadástól véded-e magad?
Hol vár rád nagyobb szerencse?
Döntöttél már vagy próba-cseresznye?


Melyik ajtón lépsz be, dicső lovag?
Érzed-e, hogy még kicsike vagy?
Hol van a kincsed, melyik mögött?
Hogy választasz a kapuk között?


Bármelyik ajtón lépsz be, dicső lovag,
Tudd, hogy szeretve, védve vagy!
Ne félj semmit, haladj előre bátran,
Te adsz nekünk erőt e kétséges világban.

Békével, áldással... és szemcsillogással! ;-)

2019. január 2., szerda

Kelyhek 10

Holnaptól megint öt harminckor kelek,
És majd túrósbuktát eszek,
Utazom a busszal, talán állok,
ha nehezen is, de meditálok.

Várom, hogy véget érjen a nap,
kapom az újévi puszikat,
amihez pedig semmi kedvem,
de jópofát vágok kényszeredetten.

Egész nap a Neptunt lesem,
meg persze, hogy fent vagy-e a Messengeren.
Délután sietek haza, fáradtan.
Már előre érzem, hogy átfagytam.

Minden visszaáll a régi kerékvágásba,
Nem leszel itt, nem lóg majd a kistáska.
És unalmamban javítom a dogákat,
és azon tűnődöm: "Vajon Ő mit csinálhat?"

És hajnalban, mikor majd újra lefekszem,
a te helyed üres lesz mellettem.
S küldöm majd a jó éjt üzenetet,
pedig jobb lenne, ha foghatnám a kezed.

S úgy aludnánk el, mi ketten,
hogy élvezzük az életet önfeledten.
Nem mondom sosem, de hiányzol nagyon.
Azt hiszem, ha változik az életem, hagyom...

Mert így már mégse jó, két világ között,
főleg, hogy a szívembe remény költözött.
Talán mégis megérett az idő a változásra,
ami biztonságos volt, az most csak megjárja.

Hiszem, hogy 2019-ben letisztul minden,
Hiszek a botok kettő helyett a kelyhek tízben.
Hiszek Isten jóságában,
Hiszek benned, magamban és a világban.



Békével, áldással... és szemcsillogással! ;-)

2018. augusztus 14., kedd

Angyalszerelem


És lelkem repülni vágyott.
Vissza a múltba, előre a jövőbe.
Egyszerre tudni, érezni mindent,
a Fényt, a Sötétséget, a Bizalmat, a Rettegést.
Kíméletlen viharok között szálltam, odafent ragyogott a Nap.
Lent a Föld mosolygott, mialatt a csillagokkal kacérkodtam.
Messze innen, közel, s távol, itt és ott, sehol sem, és mindenhol.

Veled akartam lenni, szíved hívta szívem,
engedelmeskedtem,
lelkünk útján felforrósodott a vágy,
húztál magadhoz.

Tudtam, hogy harcba cseppenek, 
hogy még nincs vége a Gonosz küzdelmének,
de veled akartam lenni, segíteni.
Megkeresni, rád találni.
Szólított a hang.
Régóta, de most már hallom.
Erős vagyok, s repülök.

Fényem ragyog, fényed káprázó,
eloszlatjuk a Sötétséget, együtt.
Ne hagyj magamra, vigyázz rám, itt vagyok.
Repülök feléd.
Szeretlek - szívem minden szeretetével.



Békével, áldással... és szemcsillogással! ;-)

Őrzöm az álmod




Őrzöm az álmod.
Csendesen.
Kint lengedez a szél, ébredeznek a csillagok.
Arcodra rásüt a Hold.
Csak egy kis karéj, mint a déli kenyér.
Mégis boldogok vagyunk.
Őrzöm az álmod.

Hiszem, hogy lelkem útján jársz.
Odaképzeled magad a múltamba,
mikor még könnyű és örömteli volt minden.
Mikor még hittünk és reméltünk.
Óvtuk egymást.
Hiszem, hogy lelkem útján jársz.

Bennem vagy, s én benned.
Arcom arcod nézi, szívünk összefonódik.
Fogod a kezem, megszorítod.
Tudom, érzem, de legyőzzük.
Mindenre képesek vagyunk együtt.
Bennem vagy, s én benned.

Örökre.
Mindig.
Most is.
Tegnap, ma, holnap.
Nem hagysz el sosem.
Visszatalálok hozzád.
Visszavársz.
Örökre.

Bármi is történt, veled vagyok, s te velem.
Aludj, édesem.
Őrzöm az álmod,
Hiszen lelkem útján jársz,
Bennem vagy, s én benned.
Örökre...
Örökre...
Örökre...


Békével, áldással... és szemcsillogással! ;-)

2018. február 28., szerda

Far-song

Egy emlék - 4 évvel ezelőttről:

A mai szigorú tanár néni jelmezem megihlette diákjaimat! 
B.B., az új "kiskedvencem" ezt a verset írta nekem:


Helga néni olyan szép, 
a sok diák kezet kér! 
Haja vörös, arca piros,
az óráján megszólalni tilos.

A tanárnő szigorú, 
alakja domború.
Bár szeme zöld, 
nézésével mégis öl.

Laptopja egy Toshiba
Beadta a zaciba. 
Bencének jár egy ötös, 
Mert a tanárnő igen dögös!

Versemet befejezném, 
fegyelmire elmennék. 
Ha mégse kapok fegyelmit, 
adok csókot, ezernyit!


2014. február 28. 

Békével, áldással... és szemcsillogással! ;-)

2017. november 20., hétfő

Kincslelő


magányosan, árván
sehol nem találok már magamra
hiába minden
az idő körbejár
és némán nézem a puffogó gömböket a játékban
melyek eltűnnek ha hozzájuk érek
így tűnsz el te is az életemből
nem vagy
s már én sem vagyok

valamikor a csillagok hajnalán
lelkünk egyesülni vágyott
s akkor megfogadtuk
jöhet bármi világ  - mi összetartunk
de most nem vagy
nem talállak
magányom fáj

vajon kilőttelek, ellőttelek már téged is
puffogtatásommal elpusztítottalak
s nem vagy semmi, csak salak
ó, ez a rím de kellett
emlékszem, mikor nekem írtad
papírra vetődött minden szavad
hogy szerettelek

kellenél, most is
mert az éj hosszú, s a nappalok rövidek
várlak szüntelen
helyemet keresve
tétován

gyere, gyere
talán odafönt az isten ránk tekint
s megengedi, hogy újra egyesüljünk
szeretetben éljünk
veled lehessek e sanyarú föld egy pontján
hova születnem kellett

várlak téged, tudod, fájdalmad átjár engem is
gyere, s megvigasztallak
enyhe kendőt borítok rád, gyógyíreset, fejedre, 
kétkedőn, remélve,
bízva
örökké ugyanazon az úton járunk

elrendeltetett
szeretlek, ezt értsd meg
s ha a nagy úr is odafönt ezt akarja

egyek leszünk mi újra
hamar
hamar
hamar

nekem te vagy a kincsem


Békével, áldással... és szemcsillogással! ;-)

2016. október 21., péntek

Helga örök

Megható nap volt: 2016. szeptember 14.

Egy diákom - Hanna - írt nekem egy verset. Csak úgy. (Meg ötösért.) Meg szeretetből. Meg azért, mert meg kellett írnia. Olyan ösztönösen jött. 10 perc alatt készen is volt vele. Aztán felolvasta az egész osztály előtt - és én nagyon megörültem/megrémültem/büszke voltam magamra/szégyelltem magam. Érzelmek sokasága kavargott bennem. Csodás érzés volt. Zavarba ejtő és felemelő. Egyszerre voltam boldog és mélabús, kislány és örök nő. Tényleg kaptam egy ajándékot? Megérdemlem? Mivel vonzottam be? Mit tettem? Mekkora ereje van az Univerzumnak? És tényleg így látnak? Tényleg ilyen vagyok? Igen... ez nemcsak egy vers volt, tükör is...

Kiraktuk a Facéra, még közös képet is csináltunk. 
Sok pozitív visszajelzés jött. Mindenki meglátta a szeretetet a versben. Azóta már 205-en lájkolták. 

Köszönöm Hanna, még egyszer. Tudom, te még nem tudod, de ez a vers többet ér egy ötösnél. :-*



Íme a poszt:
Az Anna örök című vers megihlette egyik kedvenc diákomat, és még az órán - miközben a többiek bőszen verset elemeztek - írt rólam egy gyönyörű költeményt. Azt mondta, ő emlékezni fog rám hosszú évek múlva is, nemcsak az érettségi után egy hétig. :D
Íme a vers:

A. Hanna: Helga örök



Talán még nem is tudtuk, 
Hogy az irodalmat bírjuk. 
De ő jött be órára, 
S már akkor a haját cibálta. 

Még nem is ismerte a gyerekeket, 
Egyesre osztályozta az első feleletet. 
Azt sem tudtuk, ki ez a nő, 
"Ez is a kedvencem"  - jött a következő költő. 

Érettségire biztatni nem szokott, 
"Úgysem sikerül"- gyakran halljuk ezt a mondatot. 
Felejteni nem fogjuk, mert nem lehet,
Ő mindig mosolygott és evett. 

Gyakran benéz az osztályba, 
Tudom, hisz én vagyok a kedvenc diákja. 
Olvasok is órán, nem keveset 
De ha kisötöst kérek, csak vágja a fejeket. 

Mindig ott lesz a fejemben, 
Hogy kihajolt a vadkerti buszon önfeledten. 
Arcüreggyulladása is lett, 
Hiányzott is vagy 2 hetet. 

Ha nagy leszek, majd mindig megjegyzem, 

Az irodalom tanárom nagyon szerettem.

Békével, áldással... és szemcsillogással! ;-)

2016. október 7., péntek

Csipkebogyó




hová-hová?
miért-miért?
a semmiért
a fagyba, a télbe,
ezt megélve…

oly fázós vagyok
mégis a hóban ragadok
félelem, sötétség
varjúrajok

de az angyal kézen fog
s vezet engem
megyek előre 
rendületlen

ő velem
nem kér semmit sem
csak csendesen
megyünk előre mi ketten

de jó, fény van életemben
megfáradt lelkem 
felélesztem
felmelegszem


nem hagy el sose engem
velem a
kegyelem
már megvan mindenem


ámen

Békével, áldással... és szemcsillogással! ;-)

2016. október 4., kedd

Egy emlék

Az iskolánkban hagyomány, hogy a végzős osztályoknak egy rövid kis műsort szerveznek a tizenegyedikesek. Ilyenkor felelevenítjük az elmúlt négy évet, képeket vetítünk ki - amiken jókat nevetünk - és megható búcsúbeszédeket mondunk.
A ballagó osztályfőnökök és a diákok is összefoglalják pár mondatban, hogyan élték meg a gólyatábortól az érettségiig tartó időszakot. Én úgy gondoltam - magyartanárként - egy verssel köszönöm meg az osztályomnak mindazt, amit tőlük kaptam. Mindenkiről szól egy-egy versszak. Íme:

VERS A 12/B-RŐL

A minap felkértek engemet,
Hogy az osztályomról írjak egy kis jegyzetet.
Én most versbe foglalva tálalom,
Amit a 12/b-ről el kell mondanom.

Az osztályba 19-en járnak,
Mindannyian az érettségire várnak.
Nem mondom, hogy lelkesen tanulnak,
Órákon is inkább csak lazulnak.

A névsorban az első a szótlan Fanni,
Őt mindig békén kell hagyni.
Órán elvan a telefonjával,
Azon csetel a barátjával.

Viki nálunk a hórihorgas lány,
Halloweenkor ő a boszorkány.
Néha felcsattan a hangja,
De ilyenkor sem angolul hallatja.

A Hajast mindenki ismeri,
Túlélő képessége mesteri.
Pénzt beszedni művészet tőle,
De mosolya hatással van mindegyik nőre.

A Patrik évek óta edz és gyúr,
A hátsó padban ő az úr.
Írása kissé olvashatatlan, talán ez az oka,
Hogy matekóráról egyszer elment inkább haza.

A Kakukot se kell bemutatni senkinek,
Szünetben az udvaron vagy a suli előtt találni meg.
Mindenkiről megvan a véleménye,
s el is mondja, tanárt, diákot nem kímélve.

Friderika hosszú haja sok fiút rabul ejtett,
Ám ő naivan erről mit sem sejtett.
Csak a barátnőjével beszél egyfolytában,
Mindent kitárgyalnak egy csoki fölött az iskolában.

Martin az örök lógós az osztályban,
Ötödik óra után már nincs az iskolában.
Tánctudását megmutatta a szalagavatón, szegény
Engem kellett elkapnia, el ne essek én.

A K….. Dávid a legcsöndesebb gyerek,
Órákon figyel, senkivel sem cseveg.
Mindig nagyon illedelmes,
Vele minden tanár rendkívül türelmes.

L…… Attila most is éppen focizik,
Időnként Csákvárról Halasra kocsizik.
Vizsgáival nekem van a legtöbb bajom,
Mert adminisztrálnom kell mindet a törzslapon.

M….. Peti az osztály szívtiprója,
Csak ez érdekli, na meg a kóla.
Kezdetben még lelkesen segített párszor,
De most már csak a koleszban táncol.

N…. Peti az első padban mindenre figyel,
Füzetébe krikszkrakszokat lelkesen jegyzetel.
Néha kicsit elrugaszkodik a valóságtól,
De sok-sok dicséretet kap a rajztanártól.

N…. Ricsi az örökös késő, sok a beírása,
Vagy otthon alszik el vagy az iskolába’.
A némettanár szerint is, nem egyszerű eset,
De én már kaptam tőle kolbászos szendvicset.

A Csabi rendesen jár iskolába,
Kivéve, ha éppen nincsen ott a párja.
Csoda, hogy a sok fehérje még nem tett benne kárt,
Zöldnapi asszonyfutáskor cipelte a Ritát.

Az Elvira a négy év alatt igen sokat változott,
Haja megnőtt, a koleszból is kiiratkozott.
Száját már kinyitja, ha nem tetszik valami,
A mohácsi darázscsípés meg se kottyant neki.

A Sefi az osztály legjobb tanulója,
A matek egyenleteknek is ő a tudója.
Emelt szinten törizik, van már nyelvvizsgája,
Angol háziját óra előtt mindenki vizsgálja.
Nem csalódtam benne, csak tavaly ilyenkor,
Mikor a pogácsát nem hozta el bizonyos okokból.

A Rita a nagyszájú lány az osztályban,
Mindenkit ő tart kordában.
Szervezkedik, utánajár mindennek,
Leckéjét is kölcsönadja néhány embernek.

A Dóri várja legjobban, hogy végre
Ennek a tanévnek legyen már vége.
Az érettségit lazán megcsinálja,
Csak ne kelljen bent lenni sose az iskolába’.

A Mónikának sose tetszik semmi,
Soha semmiben nem akar részt venni.
Szorgalmasan tanul, talán nem hiába,
Ő az, ki testvérét a padon ülve várja.

A Reni fog hiányozni a legjobban, tudom,
Mert nem foglal helyet nekem reggel a buszon.
Ő örül, hogy elballag, mert nem lesz több matek,
Meg tesi, meg angol, meg vendéglátós ismeretek.
Sőt, a kintibe se kell majd gasztróra kimenni
Több idő lesz a csoportba matricás kommenteket tenni.

Utoljára a felsorolásban magamat hagytam,
Mert amit érzek, az leírhatatlan.
Visszatekintve az elmúlt négy évre,
Elmondhatom, hogy nyugtom lesz végre.

Nem fogok többet kiabálni veletek,
Mert nem pecsételnek be sose már titeket.
Nem kell vasárnap este a csoportba kiírnom,
Hogy aki nem hoz igazolást holnapra, kinyírom.

Nem kell a szülőknek felszólítást küldeni,
Meg zöldnapokon a létszámért küzdeni.
Zászlót, plakátot, indulót kreálni,
Ezeket a többi tanárnak kell most már csinálni.

Csökkennek az adminisztrációs terheim,
Lesznek majd végre szabad perceim.
Nem születik újabb határozat, amit be kell írni,
Naplóellenőrzés nélkül is ki lehet bírni.

Felmentés, csoportba sorolás, elbírálás nélkül
Fejfájásom megszűnik, ráncom nem mélyül.
Vérnyomásom nem nő, s mosolygok, is lehet,
Ha felelevenítem újra az emlékeket.

Gólyatábor, zöldnapok, osztálykirándulás,
Volt még egy szalagavató, s máris itt a ballagás.
Belegondolva azért mégiscsak fájlalom,
Hogy az osztályom itt hagy engem azon a napon.

De több is veszett Mohácsnál - tartja a mondás,
Mégis hiányozni fog a terembeli zsongás.
Ha kirándulni mentek, azért majd szóljatok,
Sajnálom, hogy elmentek, mert igazából nagyon jók voltatok.


H. Helga of.
Svk., 2016. április 25.


Békével, áldással... és szemcsillogással! ;-)