És lelkem repülni vágyott.
Vissza a múltba, előre a jövőbe.
Egyszerre tudni, érezni mindent,
a Fényt, a Sötétséget, a Bizalmat, a Rettegést.
Kíméletlen viharok között szálltam, odafent ragyogott a Nap.
Lent a Föld mosolygott, mialatt a csillagokkal kacérkodtam.
Messze innen, közel, s távol, itt és ott, sehol sem, és mindenhol.
Veled akartam lenni, szíved hívta szívem,
engedelmeskedtem,
lelkünk útján felforrósodott a vágy,
húztál magadhoz.
Tudtam, hogy harcba cseppenek,
hogy még nincs vége a Gonosz küzdelmének,
de veled akartam lenni, segíteni.
Megkeresni, rád találni.
Szólított a hang.
Régóta, de most már hallom.
Erős vagyok, s repülök.
Fényem ragyog, fényed káprázó,
eloszlatjuk a Sötétséget, együtt.
Ne hagyj magamra, vigyázz rám, itt vagyok.
Repülök feléd.
Szeretlek - szívem minden szeretetével.
Békével, áldással... és szemcsillogással! ;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése