Az iskolánkban hagyomány, hogy a végzős osztályoknak egy rövid kis műsort szerveznek a tizenegyedikesek. Ilyenkor felelevenítjük az elmúlt négy évet, képeket vetítünk ki - amiken jókat nevetünk - és megható búcsúbeszédeket mondunk.
A ballagó osztályfőnökök és a diákok is összefoglalják pár mondatban, hogyan élték meg a gólyatábortól az érettségiig tartó időszakot. Én úgy gondoltam - magyartanárként - egy verssel köszönöm meg az osztályomnak mindazt, amit tőlük kaptam. Mindenkiről szól egy-egy versszak. Íme:
VERS
A 12/B-RŐL
A minap felkértek engemet,
Hogy az osztályomról írjak egy kis jegyzetet.
Én most versbe foglalva tálalom,
Amit a 12/b-ről el kell mondanom.
Az osztályba 19-en járnak,
Mindannyian az érettségire várnak.
Nem mondom, hogy lelkesen tanulnak,
Órákon is inkább csak lazulnak.
A névsorban az első a szótlan Fanni,
Őt mindig békén kell hagyni.
Órán elvan a telefonjával,
Azon csetel a barátjával.
Viki nálunk a hórihorgas lány,
Halloweenkor ő a boszorkány.
Néha felcsattan a hangja,
De ilyenkor sem angolul hallatja.
A Hajast mindenki ismeri,
Túlélő képessége mesteri.
Pénzt beszedni művészet tőle,
De mosolya hatással van mindegyik nőre.
A Patrik évek óta edz és gyúr,
A hátsó padban ő az úr.
Írása kissé olvashatatlan, talán ez az oka,
Hogy matekóráról egyszer elment inkább haza.
A Kakukot se kell bemutatni
senkinek,
Szünetben az udvaron vagy a suli előtt találni meg.
Mindenkiről megvan a véleménye,
s el is mondja, tanárt, diákot nem kímélve.
Friderika hosszú haja sok fiút
rabul ejtett,
Ám ő naivan erről mit sem sejtett.
Csak a barátnőjével beszél egyfolytában,
Mindent kitárgyalnak egy csoki fölött az iskolában.
Martin az örök lógós az
osztályban,
Ötödik óra után már nincs az iskolában.
Tánctudását megmutatta a szalagavatón, szegény
Engem kellett elkapnia, el ne essek én.
A K….. Dávid a legcsöndesebb
gyerek,
Órákon figyel, senkivel sem cseveg.
Mindig nagyon illedelmes,
Vele minden tanár rendkívül türelmes.
L…… Attila most is éppen
focizik,
Időnként Csákvárról Halasra kocsizik.
Vizsgáival nekem van a legtöbb bajom,
Mert adminisztrálnom kell mindet a törzslapon.
M….. Peti az osztály
szívtiprója,
Csak ez érdekli, na meg a kóla.
Kezdetben még lelkesen segített párszor,
De most már csak a koleszban táncol.
N…. Peti az első padban
mindenre figyel,
Füzetébe krikszkrakszokat lelkesen jegyzetel.
Néha kicsit elrugaszkodik a valóságtól,
De sok-sok dicséretet kap a rajztanártól.
N…. Ricsi az örökös késő, sok
a beírása,
Vagy otthon alszik el vagy az iskolába’.
A némettanár szerint is, nem egyszerű eset,
De én már kaptam tőle kolbászos szendvicset.
A Csabi rendesen jár iskolába,
Kivéve, ha éppen nincsen ott a párja.
Csoda, hogy a sok fehérje még nem tett benne kárt,
Zöldnapi asszonyfutáskor cipelte a Ritát.
Az Elvira a négy év alatt igen
sokat változott,
Haja megnőtt, a koleszból is kiiratkozott.
Száját már kinyitja, ha nem tetszik valami,
A mohácsi darázscsípés meg se kottyant neki.
A Sefi az osztály legjobb
tanulója,
A matek egyenleteknek is ő a tudója.
Emelt szinten törizik, van már nyelvvizsgája,
Angol háziját óra előtt mindenki vizsgálja.
Nem csalódtam benne, csak tavaly ilyenkor,
Mikor a pogácsát nem hozta el bizonyos okokból.
A Rita a nagyszájú lány az
osztályban,
Mindenkit ő tart kordában.
Szervezkedik, utánajár mindennek,
Leckéjét is kölcsönadja néhány embernek.
A Dóri várja legjobban, hogy
végre
Ennek a tanévnek legyen már vége.
Az érettségit lazán megcsinálja,
Csak ne kelljen bent lenni sose az iskolába’.
A Mónikának sose tetszik semmi,
Soha semmiben nem akar részt venni.
Szorgalmasan tanul, talán nem hiába,
Ő az, ki testvérét a padon ülve várja.
A Reni fog hiányozni a
legjobban, tudom,
Mert nem foglal helyet nekem reggel a buszon.
Ő örül, hogy elballag, mert nem lesz több matek,
Meg tesi, meg angol, meg vendéglátós ismeretek.
Sőt, a kintibe se kell majd gasztróra kimenni
Több idő lesz a csoportba matricás kommenteket tenni.
Utoljára a felsorolásban magamat hagytam,
Mert amit érzek, az leírhatatlan.
Visszatekintve az elmúlt négy évre,
Elmondhatom, hogy nyugtom lesz végre.
Nem fogok többet kiabálni veletek,
Mert nem pecsételnek be sose már titeket.
Nem kell vasárnap este a csoportba kiírnom,
Hogy aki nem hoz igazolást holnapra, kinyírom.
Nem kell a szülőknek felszólítást küldeni,
Meg zöldnapokon a létszámért küzdeni.
Zászlót, plakátot, indulót kreálni,
Ezeket a többi tanárnak kell most már csinálni.
Csökkennek az adminisztrációs terheim,
Lesznek majd végre szabad perceim.
Nem születik újabb határozat, amit be kell írni,
Naplóellenőrzés nélkül is ki lehet bírni.
Felmentés, csoportba sorolás, elbírálás nélkül
Fejfájásom megszűnik, ráncom nem mélyül.
Vérnyomásom nem nő, s mosolygok, is lehet,
Ha felelevenítem újra az emlékeket.
Gólyatábor, zöldnapok, osztálykirándulás,
Volt még egy szalagavató, s máris itt a ballagás.
Belegondolva azért mégiscsak fájlalom,
Hogy az osztályom itt hagy engem azon a napon.
De több is veszett Mohácsnál - tartja a mondás,
Mégis hiányozni fog a terembeli zsongás.
Ha kirándulni mentek, azért majd szóljatok,
Sajnálom, hogy elmentek, mert igazából nagyon jók voltatok.
H. Helga of.
Svk., 2016. április 25.
Békével, áldással... és szemcsillogással! ;-)
