Ady Endre a magyar irodalom egyik legnagyobb költője. Neve egyet jelent a modern irodalommal. 1906-ban jelent meg ugyanis Új versek című kötete, mely újdonságával, szokatlan látásmódjával, kifejezéseivel egyből a költőre irányította a figyelmet. Ady Párizsban ismerkedett meg az akkor divatos irányzatokkal, s ezek hatottak költészetére. Sokan támadták is, mert újításai sokak számára érthetetlenek voltak. Legfőbb hibájának azt tartották, hogy hazafiatlan. Szerelmes versei mellett a magyarságról, Magyarországról szóló művek váltották ki a legnagyobb indulatot az olvasókban. Úgy gondolták, elárulja hazáját, csak rosszakat mond róla, ezzel szemben Párizst élteti. E magyarság-verseken belül külön csoportot alkotnak az úgy nevezett kuruc-versek, mint például a Bujdosó kuruc rigmusa.
A mű 1909-ben keletkezett, a Szeretném, ha szeretnének című kötetben jelent meg. Itt alkotnak először önálló ciklust a kuruc témájú költemények. Ady számára a kuruc jelkép: olyan ember, aki saját hazájában bujdosni kényszerül. A Rákóczi-szabadságharc idején hívták így az egyszerű, szegény embereket, akik a Habsburgok ellen harcoltak. A vereség után menekülniük kellett, sokan elhagyták hazájukat, mert veszélyben volt az életük. Be nem teljesedett reményeik, a kilátástalan helyzet űzte őket tova. A költő velük azonosul ezekben a versekben. Belebújik ebbe a szerepbe, azaz szereplírát játszik. Úgy szólal meg, mintha ő is egy kuruc lenne. A versek témája szomorú, minthogy ezeknek az embereknek az élete is az volt.
A Bujdosó kuruc rigmusa cím talányos. A rigmus szó jelentése: ritmusos mondóka, vers. S valóban, a művet megvizsgálva láthatjuk, hogy mennyire ritmusos. Ütemhangsúlyos verselésű: 4/4-es. Ez volt az ősi magyar versek ritmusa is, így a régi dalokat, nótákat idézi fel. A költő archaizál. Szándékosan használ bokorrímet (aaaa), ismétléseket (például: „Soha-soha hites vágyban, /Soha-soha vetett ágyban”), illetve régies szavakat: „Be jó volna, hogyha fájna.”
A mű témája szomorú: egy bujdosó kuruc panaszát olvashatjuk. Felsorolja, mi mindent tett a hazájáért, de cserébe semmit nem kapott.
A mű 8 versszakból áll, szerkezetileg a vers két nagy részre oszlik: 1-4. és 5-8. versszak.
Az első részben a kuruc kesergő hangon szólal meg: szemrehányást tesz hazájának. Elmondja, hogy 10 évig harcolt a csatában egy rossz karddal, többször került életveszélybe, családját elhagyva ontotta vérét a „rossz csillagú” Magyarországért. A jelző a szó előtt nem véletlen: azt akarja kifejezni vele a költő, hogy Magyarország rossz csillagzat alatt született, azaz soha nem lesz szerencsés semmiben, mindig a vesztesek oldalán áll. Ez a gondolat Ady több versében is megjelenik, ő ebben látja az ország elmaradottságának okát. A harmadik versszak ellentétei („Sirattalak, nem sirattál,/Pártoltalak, veszni hagytál”) hűen kifejezik azt a fájdalmat, haragot, amit a bujdosó érez. Mindent megtett a jobb életért, bár neki magának rossz volt így a sorsa („Hullasztottam meleg vérem, /Rágódtam dobott kenyéren”), mégse jutott vele sehova: minden emberi kapcsolata megromlott, elszakadt. Magányosan, egyedül kell élnie a harcok után, ráadásul hazája is kitagadta. Mi lehet nagyobb fájdalom ennél? Csoda-e, ha úgy érezzük, átkot mond az országra a versben beszélő?
A második rész a jelent mutatja be. A hangnem megváltozik: bizakodva, szinte örömtelien számol be a kuruc sorsa jobbra fordulásáról: „Már életem nyugalommal/Indul és kevéske gonddal.”
Megtudjuk, hogy Lengyelországban van, jól megy sorsa, a korábbi nélkülözése megszűnt: Van puha ágya, asszonya, ehet-ihat. A következő versszak azonban kifejezi a versben beszélő valódi érzéseit: a lengyel urak selymes ágyát egy forró máglyához hasonlítja, azaz hiába jó itt minden, mégsem érzi otthon magát. Az utolsó két versszakban ezt fejti ki bővebben a költő.
„Áldott inség: magyar élet,/Világon sincs párod néked” –mondja. A jelző és a jelzett szó közötti ellentét jól példázza a költő ellentmondásos érzéseit. Bevallja, hogy még a legrosszabb helyzetben is jobb volt a hazájában, és bár tudja, hogy kínhalállal kell meghalnia, mégis megtenné Magyarországért. Mert ha valaki vitéznek áll, vitézként kell meghalnia, ez erkölcsi parancs.
Ez az a mégis-morál, ami annyi Ady-versben megjelenik. A költő az 1900-as évek elején ugyanúgy érzi magát hazájában, mint egy kuruc a 18. században. Megtesz hazájáért mindent, feláldozza magát, az életét, tiszta szívvel harcol Magyarország sorsának jobbra fordulásáért, mégsem értik meg. Nem tisztelik érte, nem kap jutalmat, sőt: támadják, üldözik. Ő azonban mégis ezt az utat választja, mégis harcol, mégis megtesz minden tőle telhetőt. Mert igaz magyar, igazi szándékkal. És ahogy a Föl-földobott kő című versében is megfogalmazza: „Százszor földobnál, én visszaszállnék,/Százszor is, végül is.” Ezzel a hozzáállással mutat erkölcsi példát mindannyiunk számára most, a 21. században is.
(kb. 600 szó)
Az elemzésem vázlata:
I. Bevezetés: Ady művészetének jellemzői
II. 1. Keletkezés
2. cím – verselés3. téma4. szerkezete5. első szerkezeti egység elemzése(állítás idézetekkel alátámasztva, figyelve a szóképekre, alakzatokra is!!!!)6. második szerkezeti egység elemzése (állítás idézetekkel alátámasztva, figyelve a szóképekre, alakzatokra is!!!!)
III: Befejezés: a mű mondanivalója (mit jelent nekem a vers? miért írta meg?)
