Hajrá!

Melyik ajtón lépsz be, dicső lovag?

Hol találsz arra, aki vagy?

Mi rejtezik a bejárók mögött?

Vagy lehet, már el is költözött?

Melyik ajtón lépsz be, dicső lovag?

Harcolsz-e majd vagy túl gyáva vagy?

Elég lesz-e a kardod magában?

Hiszel-e még a szíved szavában?

Melyik ajtón lépsz be, dicső lovag?

A támadástól véded-e magad?

Hol vár rád nagyobb szerencse?

Döntöttél már vagy próba-cseresznye?

Melyik ajtón lépsz be, dicső lovag?

Érzed-e, hogy még kicsike vagy?

Hol van a kincsed, melyik mögött?

Hogy választasz a kapuk között?

Bármelyik ajtón lépsz be, dicső lovag,

Tudd, hogy szeretve, védve vagy!

Ne félj semmit, haladj előre bátran,

Te adsz nekünk erőt e kétséges világban.

Békével, áldással... és szemcsillogással! ;-)

Lovers

"Éjjel nem alszom. Rád gondolok. A harcokra, melyeket értem vívsz. A csatákra, melyekben ott lebegek a szemed előtt. Én adom az erőt. Hallom a vad szörnyek, a fekete szemű, sötét, lelketlen démonok üvöltését, ahogy kaszabolod őket. Felvillan a tűz, a láng, ahogy elpusztulnak. Mutatják hatalmad. Megtörlöd homlokod, s mész tovább. Szakadatlan a küzdelem. Talán sosem lesz vége. De én adom az erőt, hogy kitarts. Az én arcom lebeg előtted. Az én szerelmem tölt fel energiával. Így nem félsz. Csodállak. Veled vagyok. Rád gondolok. Mindig. Szívem minden dobbanásával. Szeretlek."

"Éjjel nem alszom. Rád gondolok. A harcokra, melyeket nap mint nap vívnod kell. A csatákra, melyekbe a kedvemért mész bele, hogy lássam, erős vagy. Néha azt gondolom, erősebb, mint én, mert gyenge vagy, mégis elindulsz a nemes harcba. Hallom a kisszerű, nyálas, szipolyozó emberek kacagását, ahogy rád támadnak. De fényed elégeti sötét ármányaikat. Győztes vagy, hatalmas, tiszta szívű teremtés. Letörlöd a könnyed, s mész tovább. Szakadatlan a küzdelem. Talán sosem lesz vége. De te kitartasz. Az én arcom lebeg előtted. Az én szerelmem tölt fel energiával. Így nem félsz. Tisztellek ezért. S veled akarok lenni, hogy megvédjelek, támogassalak - testben is. Csak erre gondolok. Mindig. Szívem minden dobbanásával.  Szeretlek."

"Éjjel nem alszom. Rátok gondolok. A harcokra, melyet a szerelemért vívtok. A csatákra, melyek nemesítik a lelketeket. Ebből merítetek erőt. Hallom szívetek dobbanását. Látom a szenvedélyetek tüzét, az egyesülés iránti olthatatlan vágyatokat. Hatalmatok van - felettem is. Eltörlöm bűneiteket. Véget ért a próba. Kitartásotok elnyeri jutalmát. Az én arcom lebeg előttetek, szeretetem feltölt benneteket energiával. Legyőztétek a félelmet: öntudatra ébredtetek. Látjátok egymást, s én látlak titeket. Veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Szeressétek hát egymást - testben, lélekben, szellemben - ahogy én szeretlek titeket. Áldásom rátok."

Békével, áldással... és szemcsillogással! ;-)

Angyalszerelem

És lelkem repülni vágyott.

Vissza a múltba, előre a jövőbe.

Egyszerre tudni, érezni mindent,

a Fényt, a Sötétséget, a Bizalmat, a Rettegést.

Kíméletlen viharok között szálltam, odafent ragyogott a Nap.

Lent a Föld mosolygott, mialatt a csillagokkal kacérkodtam.

Messze innen, közel, s távol, itt és ott, sehol sem, és mindenhol.

Veled akartam lenni, szíved hívta szívem,

engedelmeskedtem,

lelkünk útján felforrósodott a vágy,

húztál magadhoz.

Tudtam, hogy harcba cseppenek, 

hogy még nincs vége a Gonosz küzdelmének,

de veled akartam lenni, segíteni.

Megkeresni, rád találni.

Szólított a hang.

Régóta, de most már hallom.

Erős vagyok, s repülök.

Fényem ragyog, fényed káprázó,

eloszlatjuk a Sötétséget, együtt.

Ne hagyj magamra, vigyázz rám, itt vagyok.

Repülök feléd.

Szeretlek - szívem minden szeretetével.

Békével, áldással... és szemcsillogással! ;-)