-
Mindannyian annak a részei vagyunk, amit az
alkimisták Anima Mundinak, Alma Mundinak, azaz a Világ Lelkének hívnak - mondta
Wicca, válasz nélkül hagyva Brida kérdését. - Az az igazság, hogy ha az Anima
Mundi csak osztódna, akkor egyre nagyobbra nőne, de egyúttal egyre jobban el is
gyengülne. Ezért nemcsak osztódunk, hanem újra meg újra össze is találkozunk.
És ezt a találkozást hívják Szerelemnek. Mert amikor egy lélek kettéosztódik,
mindig egy férfi és egy női lélek lesz belőle. A Teremtés könyvében így van
leírva: Ádám lelke kettéosztódott, és Éva belőle született.
Wicca hirtelen elhallgatott, és az asztalra terített lapokat
nézte. - Rengeteg kártyalap - folytatta -, de ugyanannak a paklinak a részei.
Ahhoz, hogy megértsük az üzenetüket, mindegyikre szükségünk van, mindegyik
egyformán fontos. Ilyen a lélek is. Az emberek mind összefüggnek egymással,
akárcsak a kártyapakli lapjai. Minden életben megvan az a titokzatos
kötelességünk, hogy megtaláljuk legalább az egyik ilyen Másik Felünket. A
Tökéletes Szeretet, amely a feleket szétválasztotta, örül a Szerelemnek, amely
újra egyesíti őket.
- És hogy ismerem föl a Másik Felemet? Brida úgy
érezte, hogy ez a legfontosabb kérdés, amit valaha is föltett.
Wicca nevetett. Ő is kérdezte már ugyanezt, ugyanilyen
izgatottan, mint ez a lány. A Másik Felünket föl lehet ismerni a szeme
csillogásából - az emberek az idők kezdete óta így ismerik föl az igaz
szerelmüket. De a Hold Hagyományában van egy másik módszer is: egyfajta
látomás, amely felfed egy fényes pontot a Másik Felünk bal válla fölött. De ezt
még nem akarta elmondani a lánynak: vagy megtanulja meglátni ezt a pontot, vagy
nem. Nemsokára kiderül.
(Coelho: Brida)
Békével, áldással... és szemcsillogással! ;-)
