Brida

-            Mindannyian annak a részei vagyunk, amit az alkimisták Anima Mundinak, Alma Mundinak, azaz a Világ Lelkének hívnak - mondta Wicca, válasz nélkül hagyva Brida kérdését. - Az az igazság, hogy ha az Anima Mundi csak osztódna, akkor egyre nagyobbra nőne, de egyúttal egyre jobban el is gyengülne. Ezért nemcsak osztódunk, hanem újra meg újra össze is találkozunk. És ezt a találkozást hívják Szerelemnek. Mert amikor egy lélek kettéosztódik, mindig egy férfi és egy női lélek lesz belőle. A Teremtés könyvében így van leírva: Ádám lelke kettéosztódott, és Éva belőle született.

Wicca hirtelen elhallgatott, és az asztalra terített lapokat nézte. - Rengeteg kártyalap - folytatta -, de ugyanannak a paklinak a részei. Ahhoz, hogy megértsük az üzenetüket, mindegyikre szükségünk van, mindegyik egyformán fontos. Ilyen a lélek is. Az emberek mind összefüggnek egymással, akárcsak a kártyapakli lapjai. Minden életben megvan az a titokzatos kötelességünk, hogy megtaláljuk legalább az egyik ilyen Másik Felünket. A Tökéletes Szeretet, amely a feleket szétválasztotta, örül a Szerelemnek, amely újra egyesíti őket.

-           És hogy ismerem föl a Másik Felemet? Brida úgy érezte, hogy ez a legfontosabb kérdés, amit valaha is föltett.

Wicca nevetett. Ő is kérdezte már ugyanezt, ugyanilyen izgatottan, mint ez a lány. A Másik Felünket föl lehet ismerni a szeme csillogásából - az emberek az idők kezdete óta így ismerik föl az igaz szerelmüket. De a Hold Hagyományában van egy másik módszer is: egyfajta látomás, amely felfed egy fényes pontot a Másik Felünk bal válla fölött. De ezt még nem akarta elmondani a lánynak: vagy megtanulja meglátni ezt a pontot, vagy nem. Nemsokára kiderül.

(Coelho: Brida)

Békével, áldással... és szemcsillogással! ;-)