Amikor megérted

Az Fb-n kering. Megosztottam ott is, itt is. Megszívlelendő. Én 34-t tettem már meg belőle. :)

Kőváry Anett: Amikor megérted

“Amikor már pontosan tudod, hogy a kávét hogyan szereted, amikor már finomnak találod a Chanel parfümödet,

amikor már nem azt veszed fel, ami jól áll, hanem azt, amiben jól érzed magad, amikor nem bánod, hogy a homok a hajadba ragad,

amikor nem a ráncaidat számolod, hanem az emlékeidet, amikor már nem akarod minden áron elmondani a véleményedet,

amikor már nem ragaszkodsz az igazadhoz, de annál jobban a mai naphoz,

amikor arcpír nélkül tudod azt mondani: tévedtem, amikor már ébresztőóra nélkül kelsz fel időben,

amikor lelkifurdalás nélkül tudsz nemet mondani, amikor nem félsz néha kicsit elrontani,

amikor már tudod, melyik a te frizurád, amikor már mered vörösre rúzsozni a szád,

amikor élvezni kezded a vörösbor zamatát, amikor a tükörképed visszakacsint rád,

amikor nyugodtan kiállsz magadért, amikor jobban érdekel a meddig, mint a miért,

amikor megcsináltatod az első hitelkártyádat, amikor már nem dühít, ha valaki megvárat,

amikor készen állsz rá, hogy kutyád legyen, amikor nem a felt, hanem a fentet látod a hegyen,

amikor el mered hagyni a reggeli ágyazást, amikor megpróbálod az otthoni gyantázást,

amikor megérted a barátság lényegét, amikor nem vágyod már a megszokás kényelmét,

amikor azt tudod mondani, sajnálom, amikor nem számít, hány gyertya van a tortádon,

amikor magad elé tudsz engedni másokat a sorban, amikor nem pánikolsz már, ha valami nem úgy van,

amikor inkább utazol, mint cipőt veszel, amikor vackok helyett egészségeset eszel,

amikor mersz és tudsz is lemondani, amikor higgadtan kezdesz mindent megoldani,

amikor már nem zavar, hogy hamisan énekelsz, amikor élvezed azt is, hogy bal lábbal kelsz,

amikor túl vagy pár elrontott fogadáson, amikor már nem kattogsz szakításon,

amikor elengeded a ragaszkodást, amikor nem gond tervezni valami mást,

amikor nem hajt már a forradalmár véred, amikor tudod, hogy csak akkor lesz, ha kéred,

amikor Pilinszky verseit már máshogy olvasod, amikor kicsit azért zavar, hogy lepattant a lakkod,

amikor nem félsz már a csoportos díjbeszedéstől, vagy az egyedül töltött estétől,

amikor eltévedni többé nem fáj, amikor elvarázsol a véletlen táj,

amikor majd’ negyvenévesen tanulsz meg kézen állni, amikor azt is elhiszed, hogy tudsz a vízen járni,

amikor nem szégyellsz valamit nem tudni, amikor nem akarsz többé okoskodni,

amikor mosolyogsz csak, ha valaki kinevet, amikor mindennél büszkébben mondod ki a neved,

amikor felvállalod minden mániádat, amikor tudod már, hogy hogy mondd el az imádat,

amikor lassan megérted az egész létezést, amikor már élével felfelé tárolod a kést,

amikor szelektíven gyűjtöd a szemetet, és nem rémiszt meg többé a szeretet,

amikor látod meghalni az anyádat, amikor hátrahagyod a szülői házat,

amikor tudod, hogy anyád már nem fog neked főzni, amikor tudod, hogy most bizony fel kell nőni,

amikor a gyerekkorod egy agyonnézett VHS-en hagyod, amikor időnként bekapja a magnó a szalagot,

amikor már nem fáj, hogy mindenki elhagyott, amikor a húsodban élsz meg minden pillanatot,

amikor többé nem sietsz már sehova, amikor megérzed, hogy lelassulni maga a csoda,

amikor felfogod, hogy többé nincs mitől félned,

akkor érted majd meg, hogy te magad vagy az élet.”

Békével, áldással... és szemcsillogással! ;-)

Vászolyi mese

Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren innen élt egyszer egy szegény nő. Épp a 40 éves születésnapját ünnepelte, mikor elgondolkozott azon: Hol is tart az életben? Merre induljon tovább? Hol találja meg a boldogságot? Hogyan vihetne örömöt és békét az életébe? Mi a sorsa?

Hogy választ kapjon e fontos kérdésekre, elhatározta, hogy útnak indul, és - mint a mesék hősei - vállalja, hogy kiállja a három próbát, s ha sikerül, talán megkapja érte jutalmát: a fele királyságot, meg a másik felét is… 😃

El is ment, ment-mendegélt dimbes-dombos tájak között vándorolt, míg egy meseszép kis faluba nem ért, ahol egy csodaforrás fakadt. Itt egyből segítőtársakra lelt, akikkel szövetséget kötött a cél elérése érdekében. Az ország különböző pontjáról érkeztek ezek az emberek, de hétvalami közös volt bennük:

1. mindannyian nők voltak
2. ugyanakkor bátrak: mert ők is útra keltek
3. valamennyien kincset kerestek (…néha térerőt)
4. igent mondtak magukra
5. mindegyikük értett valamihez
6.  tudtak sírni és nevetni
7. és szerették a pestós tésztát

A három próbatételt közösen hajtották végre. Ezek a következők voltak: a belső gyermek felkutatása, családi minták feltérképezése és végül egy utazás a képzeleten túlra, a mesék birodalmába. Mivel mindannyian kincskeresők voltak, izgatott örömmel vettek részt a kihívásban. S végül meg is lelték, amit kerestek: ki négylevelű lóherét, ki örök barátot… Volt, aki újabb célért kezdett lelkesedni, olyan is akadt, aki felébredt végre hosszú álmából, s főhősünk, a 40 éves nő is választ talált kérdéseire.

Boldogan teltek tehát a napok a kis varázslatos házikóban, bent az erdő mélyén. A próbatételek után azonban eljött az idő: búcsúzni kellett. Megfogadták, hogy többé nem hagyják el egymást, bármikor a másik segítségére sietnek, ha az újra bajba kerül vagy válaszúthoz ér. Végül hazatértek. Útjukat dobszó kísérte, s ők úgy érezték, a mesék táltosparipáin vágtatnak otthonukig, szerettükig.

A 40 éves nő többé már nem tartotta magát szegénynek, rájött, mindez csak egy játszma része volt. S hogy valójában ő is egy mesehős: egy királynő, aki örömmel, becsületesen, békésen uralkodik gazdag birodalmában, s olyan varázseszközök vannak a kezében, melyekkel elérhető az örök boldogság.

Aki nem hiszi, járjon utána! 😉

Békével, áldással... és szemcsillogással! ;-)