Szegény anyámnak és
mátkámnak nem merek beszélni terveimről. Ők túlságosan féltenek. Nők. Gondomat
viselik. Adnak enni, ha éhes vagyok. Ha szomjas, megitatnak. Mindig azt teszik,
amit kell, ami a helyes. De én ezt már unom. Valahol, mélyen, legbelül érzem,
hogy többre vagyok hivatott.
Ne érts félre, szeretem a
mátkámat. Nem tudnék nélküle élni, mégis azt érzem, itt kell hagynom őt, hogy
megbecsüljön, hogy felnézzen rám. Jobb emberré kell válnom, igazi férfivá,
kihívást keresni. Új szemszögből nézni a világra. Nem maradhatok örökre itt, a faluvégi
tanyában állatokat etetve. Kell valami, ami mozgat, a cél, amiért érdemes élni.
Szerelem? Nekem
megadatott.
Béke? Nyugalom? Egész nap
ez van, csönd. Nem tudom értékelni.
Pénz? Ugyan minek? Itt
elkölteni se lehet.
Valami több kell. Harc,
mozgás, indulás, lendület! Valami, ami miatt büszke lehetek magamra.
Felfelé szállnék tüzes
paripán, fel az égbe, hol nincsen határ. Feljutni, és elérni a célt, valamit,
amitől több leszek: a kincsemet.
Holnap megmondom anyámnak
és a mátkámnak. Igen, holnap indulok. Bátor vagyok. Büszkék lesznek rám. Nem, nem
kell félteniük. Hazatérek. Győztesen, dicsőségesen. Több vagyok, mint amit
bennem látnak. Velem van minden földi és égi teremtmény.
Döntöttem. Indulok.
⸸
"Óh,
hiába minden, hiába, kár,
Bordódi
Kristóf nincs itthon már.
Elment,
mert elvitte álma, a tűz..."
Borongós
ég alatt lépdel a szűz.
„Hosszú az éjjel, mindenütt árny,
Elvágtatsz, lovad két fekete szárny...
Nem
látom többé a férfit, hogy él,
Tomboljon
vihar, fújjon a szél!”
Hatalmas
felhő árad szét már,
Sötétlik,
magaslik, mint végmadár.
Nem
látszik semmi, csak villanó fény,
Felhők
közt Kristóf repül, szegény.
Egy
csattanás, dörgés, tomboló szél,
Lent
a lány látja, szíve úgy fél.
Szerelme
tűzlova most porlott szét,
Kristóf
hanyatlik, minden csak ég.
Lehull
a földre, lelke fent jár,
Lent
a lány látja, mozdulva áll.
Szeméből
könnyek hullanak, ár,
Szűz
teste nem bírja, elfáradt már.
Kristóf
a házban fekszik helyén,
Körötte
gyertyák, mind hófehér.
Fehérlő
fényben fekete gyász,
Ember,
gondold meg, miket kívánsz!
Békével, áldással... és szemcsillogással! ;-)
