Lovers

"Éjjel nem alszom. Rád gondolok. A harcokra, melyeket értem vívsz. A csatákra, melyekben ott lebegek a szemed előtt. Én adom az erőt. Hallom a vad szörnyek, a fekete szemű, sötét, lelketlen démonok üvöltését, ahogy kaszabolod őket. Felvillan a tűz, a láng, ahogy elpusztulnak. Mutatják hatalmad. Megtörlöd homlokod, s mész tovább. Szakadatlan a küzdelem. Talán sosem lesz vége. De én adom az erőt, hogy kitarts. Az én arcom lebeg előtted. Az én szerelmem tölt fel energiával. Így nem félsz. Csodállak. Veled vagyok. Rád gondolok. Mindig. Szívem minden dobbanásával. Szeretlek."

"Éjjel nem alszom. Rád gondolok. A harcokra, melyeket nap mint nap vívnod kell. A csatákra, melyekbe a kedvemért mész bele, hogy lássam, erős vagy. Néha azt gondolom, erősebb, mint én, mert gyenge vagy, mégis elindulsz a nemes harcba. Hallom a kisszerű, nyálas, szipolyozó emberek kacagását, ahogy rád támadnak. De fényed elégeti sötét ármányaikat. Győztes vagy, hatalmas, tiszta szívű teremtés. Letörlöd a könnyed, s mész tovább. Szakadatlan a küzdelem. Talán sosem lesz vége. De te kitartasz. Az én arcom lebeg előtted. Az én szerelmem tölt fel energiával. Így nem félsz. Tisztellek ezért. S veled akarok lenni, hogy megvédjelek, támogassalak - testben is. Csak erre gondolok. Mindig. Szívem minden dobbanásával.  Szeretlek."

"Éjjel nem alszom. Rátok gondolok. A harcokra, melyet a szerelemért vívtok. A csatákra, melyek nemesítik a lelketeket. Ebből merítetek erőt. Hallom szívetek dobbanását. Látom a szenvedélyetek tüzét, az egyesülés iránti olthatatlan vágyatokat. Hatalmatok van - felettem is. Eltörlöm bűneiteket. Véget ért a próba. Kitartásotok elnyeri jutalmát. Az én arcom lebeg előttetek, szeretetem feltölt benneteket energiával. Legyőztétek a félelmet: öntudatra ébredtetek. Látjátok egymást, s én látlak titeket. Veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Szeressétek hát egymást - testben, lélekben, szellemben - ahogy én szeretlek titeket. Áldásom rátok."

Békével, áldással... és szemcsillogással! ;-)

Angyalszerelem

És lelkem repülni vágyott.

Vissza a múltba, előre a jövőbe.

Egyszerre tudni, érezni mindent,

a Fényt, a Sötétséget, a Bizalmat, a Rettegést.

Kíméletlen viharok között szálltam, odafent ragyogott a Nap.

Lent a Föld mosolygott, mialatt a csillagokkal kacérkodtam.

Messze innen, közel, s távol, itt és ott, sehol sem, és mindenhol.

Veled akartam lenni, szíved hívta szívem,

engedelmeskedtem,

lelkünk útján felforrósodott a vágy,

húztál magadhoz.

Tudtam, hogy harcba cseppenek, 

hogy még nincs vége a Gonosz küzdelmének,

de veled akartam lenni, segíteni.

Megkeresni, rád találni.

Szólított a hang.

Régóta, de most már hallom.

Erős vagyok, s repülök.

Fényem ragyog, fényed káprázó,

eloszlatjuk a Sötétséget, együtt.

Ne hagyj magamra, vigyázz rám, itt vagyok.

Repülök feléd.

Szeretlek - szívem minden szeretetével.

Békével, áldással... és szemcsillogással! ;-)

Csipkebogyó

hová-hová?

miért-miért?

a semmiért

a fagyba, a télbe,

ezt megélve…

oly fázós vagyok

mégis a hóban ragadok

félelem, sötétség

varjúrajok

de az angyal kézen fog

s vezet engem

megyek előre 

rendületlen

ő velem

nem kér semmit sem

csak csendesen

megyünk előre mi ketten

de jó, fény van életemben

megfáradt lelkem 

felélesztem

felmelegszem

nem hagy el sose engem

velem a

kegyelem

már megvan mindenem

ámen

Békével, áldással... és szemcsillogással! ;-)

A kezdet

Hol volt, hol nem volt, de igenis volt, hogy egyszer egy angyal leszállt a sötét éjben. A csillagok is kihunytak, semmi nem világított. Sötétség volt az egész földön. Az angyal egyedül volt, magányosnak és feleslegesnek érezte magát. Nem értette, miért kellett idejönnie.

Felsóhajtott. Sóhaja meglebbentette a fák ágait, ahol épp egy apró szentjánosbogár tanyázott. Már évek óta ott pihent, nem volt miért felébrednie. De most felfigyelt a neszre, felszállt és egyszerre fény gyulladt a sötétségben. Az angyal elmosolyodott. Lám, mégsem vagyok egyedül, van remény! – gondolta. Ami szomorúság volt benne, azonnal elillant. Néha nem tudjuk, mit csináljunk, s ilyenkor csoda történik.

A szentjánosbogár rászállt az angyal vállára. Elindultak a sötétségben ketten, s amerre mentek, fény lett, világosság. Célja lett a létezésüknek.

Az emberek a faluban az ablakaikból nézték a különös szerzeményt. Bent ők is féltek, mert sötétben voltak, de a házuk előtt elhaladó angyal most megnyugvást adott nekik. Közel a megváltás - mondogatták egymásnak.

Már nem féltek. Hittek, reménykedtek. Nyugodt szívvel tértek nyugovóra, mert tudták, holnap éjjel, ugyanígy eljön az angyal és megvilágítja nekik az utat, hogy másnap tudják, merre kell menni. Ahogy ma megtörténhetett, úgy megtörténhet minden napon a világ végezetéig.

Ámen.

Békével, áldással... és szemcsillogással! ;-)