Megható nap volt: 2016. szeptember 14.
Egy diákom - Hanna - írt nekem egy verset. Csak úgy. (Meg ötösért.) Meg szeretetből. Meg azért, mert meg kellett írnia. Olyan ösztönösen jött. 10 perc alatt készen is volt vele. Aztán felolvasta az egész osztály előtt - és én nagyon
megörültem/megrémültem/büszke voltam magamra/szégyelltem magam. Érzelmek
sokasága kavargott bennem. Csodás érzés volt. Zavarba ejtő és felemelő.
Egyszerre voltam boldog és mélabús, kislány és örök nő. Tényleg kaptam egy
ajándékot? Megérdemlem? Mivel vonzottam be? Mit tettem? Mekkora ereje van az
Univerzumnak? És tényleg így látnak? Tényleg ilyen vagyok? Igen... ez nemcsak
egy vers volt, tükör is...
Kiraktuk a Facéra, még közös képet is csináltunk.
Sok pozitív visszajelzés jött. Mindenki meglátta a szeretetet a versben. Azóta már 205-en lájkolták.
Köszönöm Hanna, még egyszer. Tudom, te még nem tudod, de ez a vers többet ér egy ötösnél. :-*
Íme a poszt:
Az Anna örök című vers megihlette egyik kedvenc diákomat, és még az órán - miközben a többiek bőszen verset elemeztek - írt rólam egy gyönyörű költeményt. Azt mondta, ő emlékezni fog rám hosszú évek múlva is, nemcsak az érettségi után egy hétig. :D
Íme a vers:
A. Hanna: Helga örök
Talán még nem is tudtuk,
Hogy az irodalmat bírjuk.
De ő jött be órára,
S már akkor a haját cibálta.
Még nem is ismerte a gyerekeket,
Egyesre osztályozta az első feleletet.
Azt sem tudtuk, ki ez a nő,
"Ez is a kedvencem" - jött a következő költő.
Érettségire biztatni nem szokott,
"Úgysem sikerül"- gyakran halljuk ezt a mondatot.
Felejteni nem fogjuk, mert nem lehet,
Ő mindig mosolygott és evett.
Gyakran benéz az osztályba,
Tudom, hisz én vagyok a kedvenc diákja.
Olvasok is órán, nem keveset
De ha kisötöst kérek, csak vágja a fejeket.
Mindig ott lesz a fejemben,
Hogy kihajolt a vadkerti buszon önfeledten.
Arcüreggyulladása is lett,
Hiányzott is vagy 2 hetet.
Ha nagy leszek, majd mindig megjegyzem,
Az irodalom tanárom nagyon szerettem.
Békével, áldással... és szemcsillogással! ;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése