A 12-es

Még 11.-ben elment egy jósnőhöz a barátnőjével. Csak úgy, kíváncsiságból. Sokat nem várt tőle, de ki akarta próbálni. Egy fiatal cigánylány fogadta őket a panellakásában. Amíg a barátnőjének jósoltak, addig ő kint várakozott a konyhában. Unta magát. Nem találta túl misztikusnak a helyzetet. Többet várt. Mindenhol hétköznapi dolgok: kávéfőző, cumisüveg, tányéralátétek. Sehol egy fekete macska.

Mikor sorra került, üvölteni kezdett a gyerek a másik szobában. A cigánylány felkelt, behozta, ölébe vette, szájába dugta a cumisüveget.

- Nem zavar, ha így jósolok? - kérdezte rávillantva fehér fogait. 

De, zavarta, de nem mondta.

A cigánylány fél kézzel pakolni kezdte a kártyákat. 

- Szerencsés leszel pénzügyekben. Jó munkád lesz - mondta. 

Ő nem értette miből látja ezt, de próbálta elhinni. Egyetemre vágyott, talán tanár lesz. Bár azok nem keresnek jól. Mindegy. Az egyetem akkor is fontos. Ebben hitt.

- A szerelemben viszont nem sok jó vár rád. Korán véget érnek a kapcsolataid - mondta, miközben lerakott egy kártyát a többi mellé. Kaszás alak állt rajta...

A Halál kártya! Ettől félt. Félt, hogy ez jön ki. Elhomályosult minden, nem is figyelt már a cigánylányra, csak annyit érzékelt a jóslatból, hogy ő meghal, mielőtt még igazán szerelmes lenne. Hát bekövetkezik... Hogy utána mi történt, nem is tudja. Most már csak erre gondolt: a korai halálra.

Fél óra múlva fizettek és elmentek. Barátnője vidáman csacsogott hazafelé.

- Neked is gazdag férjed lesz? És sok gyereked? Képzeld, nekem azt is mondta, hogy kertes házban fogok lakni és sokat utazgatok majd. Tök jó, nem? Gyere, fagyizzunk! Meghívlak.

Ja, tök jó... neki ... persze, de lehet, hogy én hamarosan meghalok - gondolta. Majd átrohantak a forgalmas úttesten a szemközti fagyizóba. 

Másnap elment egy ezoterikus boltba kártyát venni. Saját magának akart jósolni. Két kézzel. Odafigyelve. Nem úgy, ahogy ez a cigánylány csinálta. Talán nem is igaz, amit mondott. 

Egy vastag kártyacsomagot választott, otthon azonnal kibontotta. Egyből a Halál kártyát kereste. Megtalálta. De itt nem kasza volt a kezében, hanem zászló, és lovon ült. Nem is értette. A többi lap sem volt ismerős. Rájött, hogy ez nem olyan kártya, amit a cigánylánynál látott. Csalódottan tette félre a csomagot. Már nem volt kedve jósolni.

Egy év telt el. Szorgalmasan tanult, készült az érettségire. Magyartanárnak jelentkezett az egyetemre, kellettek a pontok. Nagyon izgult a szóbeli előtt. Gondolta, húz egy kártyát, megtudni, mi vár rá. Addigra már jártas volt a Tarot-ban. A XII-t húzta. Az Akasztott embert. Egy lépésre a Haláltól. Megijedt. Tudta, nem sikerül a vizsga. Átsírta az éjszakát.

Másnap fáradtan, karikás szemekkel, reményt vesztve állt a bizottság elé. Már minden mindegy volt. Remegő kezekkel húzta ki a borítékot a kupacból, a tanárok hiába mosolyogtak rá kedvesen. Csáth Géza művészete, 12. tétel. Az egyik kedvence volt. Elmesélte A kis Emma történetét, azt, hogyan akasztották fel először a kutyákat, majd a főszereplő kislányt a barátai. Mesélt Freudról, a tudatalatti hatalmáról, az ösztönökről. Dicséretet kapott feleletéért és maximális pontszámot.

Örülnie kellett volna, de nem tudott. Nem értette, miért nem történt tragédia. Hiszen a kártya sosem hazudik. Vagy mégis? Lehet, hogy nem mond mindig igazat? Hisz nem volt ebben az érettségiben semmi rossz, sőt! És ha így van, akkor talán a cigánylány jóslata sem igaz? Nem fog korán meghalni? Mégis lesz férje, gyereke? Ezen tűnődött hazafelé a buszon. Néha már mosolygott is...

Otthon első pillantása a kihúzott kártyára esett: XII. 12. Tizenkettő. Mint a tétel száma! Megfordult vele a világ! Ó, hát mégis! Mégis??? - gondolta, majd ájultan esett össze egyedül a szobában kezében az Akasztott emberrel, egy lépésre a Haláltól...

Békével, áldással... és szemcsillogással! ;-)