Az Fb-n kering. Megosztottam ott is, itt is. Megszívlelendő. Én 34-t tettem már meg belőle. :)
Kőváry Anett: Amikor megérted
“Amikor már pontosan tudod, hogy a kávét hogyan szereted,
amikor már finomnak találod a Chanel parfümödet,
amikor már nem azt veszed fel, ami jól áll, hanem azt,
amiben jól érzed magad, amikor nem bánod, hogy a homok a hajadba ragad,
amikor nem a ráncaidat számolod, hanem az emlékeidet, amikor
már nem akarod minden áron elmondani a véleményedet,
amikor már nem ragaszkodsz az igazadhoz, de annál jobban a
mai naphoz,
amikor arcpír nélkül tudod azt mondani: tévedtem, amikor már
ébresztőóra nélkül kelsz fel időben,
amikor lelkifurdalás nélkül tudsz nemet mondani, amikor nem
félsz néha kicsit elrontani,
amikor már tudod, melyik a te frizurád, amikor már mered
vörösre rúzsozni a szád,
amikor élvezni kezded a vörösbor zamatát, amikor a
tükörképed visszakacsint rád,
amikor nyugodtan kiállsz magadért, amikor jobban érdekel a
meddig, mint a miért,
amikor megcsináltatod az első hitelkártyádat, amikor már nem
dühít, ha valaki megvárat,
amikor készen állsz rá, hogy kutyád legyen, amikor nem a
felt, hanem a fentet látod a hegyen,
amikor el mered hagyni a reggeli ágyazást, amikor
megpróbálod az otthoni gyantázást,
amikor megérted a barátság lényegét, amikor nem vágyod már a
megszokás kényelmét,
amikor azt tudod mondani, sajnálom, amikor nem számít, hány
gyertya van a tortádon,
amikor magad elé tudsz engedni másokat a sorban, amikor nem
pánikolsz már, ha valami nem úgy van,
amikor inkább utazol, mint cipőt veszel, amikor vackok
helyett egészségeset eszel,
amikor mersz és tudsz is lemondani, amikor higgadtan kezdesz
mindent megoldani,
amikor már nem zavar, hogy hamisan énekelsz, amikor élvezed
azt is, hogy bal lábbal kelsz,
amikor túl vagy pár elrontott fogadáson, amikor már nem
kattogsz szakításon,
amikor elengeded a ragaszkodást, amikor nem gond tervezni
valami mást,
amikor nem hajt már a forradalmár véred, amikor tudod, hogy
csak akkor lesz, ha kéred,
amikor Pilinszky verseit már máshogy olvasod, amikor kicsit
azért zavar, hogy lepattant a lakkod,
amikor nem félsz már a csoportos díjbeszedéstől, vagy az
egyedül töltött estétől,
amikor eltévedni többé nem fáj, amikor elvarázsol a véletlen
táj,
amikor majd’ negyvenévesen tanulsz meg kézen állni, amikor
azt is elhiszed, hogy tudsz a vízen járni,
amikor nem szégyellsz valamit nem tudni, amikor nem akarsz
többé okoskodni,
amikor mosolyogsz csak, ha valaki kinevet, amikor mindennél
büszkébben mondod ki a neved,
amikor felvállalod minden mániádat, amikor tudod már, hogy
hogy mondd el az imádat,
amikor lassan megérted az egész létezést, amikor már élével
felfelé tárolod a kést,
amikor szelektíven gyűjtöd a szemetet, és nem rémiszt meg
többé a szeretet,
amikor látod meghalni az anyádat, amikor hátrahagyod a
szülői házat,
amikor tudod, hogy anyád már nem fog neked főzni, amikor
tudod, hogy most bizony fel kell nőni,
amikor a gyerekkorod egy agyonnézett VHS-en hagyod, amikor
időnként bekapja a magnó a szalagot,
amikor már nem fáj, hogy mindenki elhagyott, amikor a
húsodban élsz meg minden pillanatot,
amikor többé nem sietsz már sehova, amikor megérzed, hogy
lelassulni maga a csoda,
amikor felfogod, hogy többé nincs mitől félned,
akkor érted majd meg, hogy te magad vagy az élet.”
Békével, áldással... és szemcsillogással! ;-)
